{"version":"1.0","provider_name":"Az \u00fat","provider_url":"https:\/\/poemsbyme.cafeblog.hu","author_name":"LadyEdna","author_url":"https:\/\/poemsbyme.cafeblog.hu\/author\/LadyEdna-2-2-2\/","title":"B\u00facs\u00fa","html":"<p style=\"text-align: justify\">Amikor el\u0151sz\u00f6r tal\u00e1lkoztunk, f\u00e9ltem. F\u00e9ltem az \u00fajt\u00f3l, de legf\u0151k\u00e9ppen a f\u00e1jdalomt\u00f3l. Magam sem tudom, hogy mi\u00e9rt, de mintha \u00e9reztem volna, hogy \u00e9letem egyik legnehezebb id\u0151szaka k\u00f6sz\u00f6nt r\u00e1m. Pedig semmi jel nem utalt r\u00e1. Minden j\u00f3l alakult. Tal\u00e1n t\u00fal j\u00f3l.\r\nV\u00e9get nem \u00e9r\u0151 besz\u00e9lget\u00e9sek a semmir\u0151l, olyan dolgokr\u00f3l, amiket igaz\u00e1n teljesen felesleges megvitatni. Olyan \u00e9rz\u00e9sem volt, mintha magammal besz\u00e9lgetn\u00e9k, mintha saj\u00e1t magamat l\u00e1tn\u00e1m benne, \u00e9s abban, ahogy \u00e9l. Tetszett, mert v\u00e9gre nem kellett megj\u00e1tszanom magam, nem kellett elnyomnom az egyik r\u00e9szemet, att\u00f3l f\u00e9lve, hogy majd sik\u00edtva elmenek\u00fcl a m\u00e1sik ir\u00e1nyba.\r\nUgyanakkor f\u00e9ltem att\u00f3l is, hogy fogok-e egy\u00e1ltal\u00e1n tetszeni. Annyi baj van a testemmel, annyi megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1son ment m\u00e1r kereszt\u00fcl, hogy f\u00e9ltem, tal\u00e1n ezek a sebek t\u00fal m\u00e9lyek, hogy b\u00e1rki \u00e1tl\u00e1sson rajtuk. \u00c9s m\u00e9gis. Mintha neki siker\u00fclt volna, mintha megl\u00e1tta volna bennem azt, aki val\u00f3j\u00e1ban vagyok. Az igazi l\u00e9nyemet.\r\nNem akartam v\u00e1rni. Nem akartam j\u00e1tszani. De legf\u0151k\u00e9ppen nem akartam hazudni. Sem neki, sem magamnak. Egyszer\u0171en csak azt szerettem volna, ha a dolgok alakulnak a maguk \u00fatj\u00e1n. Szerettem vele lenni, mert megnevetett, tudott \u00fajat mondani, pedig nekem azt igaz\u00e1n neh\u00e9z.\r\nEgy kis id\u0151re megpihenhettem mellette, \u00e9s nem kellett azon gondolkodnom, hogy mi lesz holnap. Mert sem akkor, sem most nem tudom, hogy mit hoz a holnap. Milyen pr\u00f3ba el\u00e9 \u00e1ll\u00edt \u00fajra. \u00c9s ami a legjobb volt, tudtam aludni. R\u00e9m\u00e1lmok n\u00e9lk\u00fcl, nyugodtan, tudva, hogy lehet az \u00e9let egyszer\u0171 is.\r\nAzt\u00e1n minden elromlott. Mintha lekapcsoltak volna egy l\u00e1mp\u00e1t, \u00e9s \u00e9n \u00fajra ott \u00e1lltam a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n. Nem tudtam merre induljak, nem tudtam, mit\u00e9v\u0151 legyek, de legf\u0151k\u00e9ppen nem tudtam, hogy mit rontottam el.\r\nTal\u00e1n semmit, tal\u00e1n mindent. \u00c9S akkor \u00e9rtettem meg, hogy ett\u0151l f\u00e9ltem. Hogy valakit megkedvelek, \u00e9s egyszer csak elt\u0171nik. Pr\u00f3b\u00e1ltam helyrehozni, ami ink\u00e1bb k\u00e9ts\u00e9gbeesett kap\u00e1l\u00f3z\u00e1snak t\u0171nt, semmint \u00e1tgondolt cselekedetnek. Pedig az volt. Tudtam, hogy k\u00e9pes vagyok helyrehozni dolgokat, k\u00e9pes vagyok v\u00e1ltoztatni a j\u00f6v\u0151n, ha az id\u0151 kerek\u00e9t nem is tudom visszaforgatni.\r\nA m\u00falt csak m\u00falt, nem tudok vele mit kezdeni, nem tudom megm\u00e1s\u00edtani. R\u00e1g\u00f3dhatok rajta, vagy felemelt fejjel tov\u00e1bbmegyek, \u00e9s megoldom azt, amit m\u00e9g meg lehet.\r\nNem siker\u00fclt.\r\nAzt\u00e1n eszembe jutott, hogy ahogy a m\u00e1sik viselkedik vel\u00fcnk, val\u00f3j\u00e1ban lek\u00e9pez\u0151d\u00e9se annak, amik mi vagyunk m\u00e9lyen legbel\u00fcl.\r\n\u00c9s akkor meg\u00e9rtettem. \u00a0Mindent, amit \u0151 tett, megtettem m\u00e1r \u00e9n is. \u00c9s hogy val\u00f3j\u00e1ban \u00e9n vagyok ilyen: bizonytalan, f\u00e9l\u0151s, de legf\u0151k\u00e9ppen megrekedt. Olyan vagyok, mint a poshadt v\u00edz, csak \u00e1llok egy helyben, \u00e9s nem mozdulok. Beszorultam a saj\u00e1t \u00e9letembe. Csapd\u00e1t \u00e1ll\u00edtottam magamnak, amib\u0151l nem tudtam eddig kit\u00f6rni. Hiszen hogy is tudtam volna, hisz azt sem tudtam, hogy el vagyok veszve.\r\nMost m\u00e1r l\u00e1tom. \u00c9s azt is l\u00e1tom, hogy a b\u00fcszkes\u00e9gem olyan l\u00e1ncokat rakott r\u00e1m, amik megb\u00e9n\u00edtanak.\r\n\u00c9s ez\u00e9rt nem haladtam egyr\u0151l a kett\u0151re, ez\u00e9rt vesztegeltem mindig a sikertelen kapcsolatok tenger\u00e9ben egy \u00f3cska kis l\u00e9lekveszt\u0151ben. Azt hittem biztons\u00e1gban vagyok, pedig sosem voltam. Olyan vesz\u00e9lynek tettem ki magam, aminek sosem kellett volna.\r\nTal\u00e1lkoztam az\u00f3ta kor\u00e1bbi emberekkel, akikhez valamilyen \u00faton m\u00f3don k\u00f6z\u00f6m volt. De amikor r\u00e1juk n\u00e9ztem, nem \u00e9reztem semmit. \u00c9s azt sem \u00e9rtettem, hogy hogy \u00e9rezhettem valaha is. Persze nekik is megvolt a feladatuk az \u00e9letemben, de pontosan annyi, amennyit itt t\u00f6lt\u00f6ttek. Azt\u00e1n tov\u00e1bbmentek.\r\nAhogy most \u00e9n is. Tal\u00e1n nem volt megfelel\u0151 sem az id\u0151, sem a hely. Nem tudom, \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg sosem fogok r\u00e1 v\u00e1laszt kapni. Sem t\u0151le, sem az \u00e9lett\u0151l, sem m\u00e1st\u00f3l.\r\nDe hiszem, hogy minden okkal t\u00f6rt\u00e9nik, \u00e9s hogy meg kell tanulnom ebb\u0151l is a leck\u00e9t. Hiszen nem lehet, hogy hi\u00e1baval\u00f3 legyen a f\u00e1jdalom, \u00e9s az a rengeteg k\u00f6nny.\r\nBeteszem ezt is az eml\u00e9kek k\u00f6z\u00e9, de tov\u00e1bbmegyek. Mert tov\u00e1bb kell mennem. Az \u00e9letem nem \u00e9rhet itt v\u00e9get.<\/p>","type":"rich"}