Vallomás

2013 augusztus 21. | Szerző: LadyEdna |

“…most én is csak ennyi vagyok. Egy ócska kis csitri, aki arra vár, hogy az az egy ember megcsókolja végre, és csak azt akarja, hogy együtt legyenek pár órában a teljes megsemmisülésben. Hogy mind a ketten elégjenek abban a tűzben, amelyet egyikük sem akar igazán, de erről az ösztönök máshogy rendelkeznek. Amikor minden létező észérv az ellen szól, hogy egyesüljenek, ők mégis megteszik. Vadul, széttépve egymás testét és idegeit, állatiasan, az ösztönöktől vezérelve tegyék tönkre egymást, arra várva, hogy ez az egész majd feloldja őket az alól a bűn alól, amelyet ketten együtt követnek el a józan ész, és a körülöttük élő emberek ellen. Csak hallgatják egymás hangját, amely az éjszakában átszakít minden gátat, és leszedi a csillagokat az égből, mert olyan dallam szólal meg a két torok mélyéből, amely előhívja a föld legmélyén élő, a világ legősibb démonait, és ezáltal szabadjára engedik a lét valódiságát. Arra vágynak mind a ketten, hogy olyan boldoggá tegyék a másikat, amilyen még sosem  volt, hogy felszabaduljon belőlük minden elfojtott düh, éhség, harag, kegyelem. Ugyanakkor mind a ketten kicsit meg is akarják ölni a másikat, hogy a másik halálában saját életüket találják meg.

…

Azt hiszem csak ebben a mindent felemésztő tűzben juthatok el önmagamhoz. Azt akarom, hogy valaki széttépjen. Hogy amikor hozzám ér, érezzem, hogy meg akar ölni, csak nem meri megtenni. Hogy az ő bőre és az én bőröm összeolvadjon egy egésszé, hogy a kettőnk teste ugyanaz legyen, és hogy ugyanúgy hagyjuk el ezt a világot, hogy egy másik dimenzióba jutva elengedhessük magunkat, és végre azt tegyük, ami mindkettőnknek igazán jó. Hogy én elmondhassam neki a szerelem és a test nyelvén, hogy ő a legtökéletesebb, hogy ő elmondhassa nekem, hogy nálam szebbet még nem látott. Hogy ketten folyamatosan beszélgessünk szavak nélkül. Hogy  mikor bennem van, úgy érezzem, hogy a végtelent tartom magambn, és hogy nem számít semmi más, csak hogy én nyújtok neki menedéket. Hogy az én testemben lel pár pillanatra békét, de abban a pár pillanatnyi békében mind a ketten megtaláljuk a tökéletes boldogságot, és hogy rájöjjünk, a tökéletes boldogság nem más, mint amikor egyesülünk.”